Esti Nautilus
Verne világába álmodtam magam és találkoztam Nautilussal. Romantikus volt, vörös selyemlepel alatt jártunk, és míg tikkfa illatú permet hullott rám és ő a tenger morajlását varázsolta oda nekem. Gyengéd zenéjét egy órán át hallgattam – mert Nautilus egy Sri Lanka-i tengeri kagyló, én pedig egy minden érzéket felborzoló ceyloni fűszeres masszázs rituálén voltam.
Nehéz felidézni mindazt, ami abban a kellemes órában történt velem, pedig elhatároztam, hogy figyelni fogok, és mindent megjegyzek. De nem én győztem. Puha, hűvös selyemmel letakarva fekszem, erdő illatú permetet hull a levegőből, ami lassan és kellemesen hűsíti az arcom, majd az orromba símul az illata. Halk suhogásokból jövök rá, hogy az illatot valamivel elkeverik a szobában, majd a suhogás okozója lassan elér az arcomig és simogatni kezd. Szigorúan tilos a szemet kinyitni – most kezdem érteni ezeket a kényeztető játékokat. Percek óta nem tudom, mi ér a bőrömhöz és ebben a pillanatban semmi nem foglalkoztatott ezen kívül. Azt hiszem ez a relaxáló masszázsok alappillére. Ekkor – a legjobb pillanatban – Nautilus stílusosan az ágyon terem. Meleg, hatalmas és a fülemhez gurulva a tenger zúgásával varázsol el, de véglegesen. Aztán néhány kisebb Nucellus és kúp alakú Aquarius kagyló rokonaival fahéj illatban kényeztetnek akupresszúrás masszázstechnikájukkal. Mi más lehetne a masszázskrémben, mint egy a hazájukból, Ceylonból származó egzotikus fűszernövény kivonata! Érzem az energiaáramlást és az energiaharmonizációt. Csak magamra, a külső és belső érzékelésemre figyelek – a fantasztikus pillanatoknak, illatoknak, puha érintéseknek és a tenger érzéki zúgásának köszönhetően. És ehhez kellett Nautilus, az a két kacér strucctoll és minden más, amit csukott szememen át, -ott volt, ott nem volt-, odaláttam a szobába.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: