1.0Vámos Erika túlélő naplójahttps://vamoserika.nlcafe.huVámos Erikahttps://vamoserika.nlcafe.hu/author/erikavamos/<p>Köszöntő</p> <p>Már sok éve nyiladozott a vágy bennem, de 2013 szeptemberében mégsem az én ötletem volt, hogy elkezdjek blogot írni. Mikor felkértek rá, két okból örültem meg nagyon.</p> <p>Először is, hogy sok év halogatás után, végre elkezdek írni. Ez önmagában eredmény.<br />A határidők rá fognak kényszeríteni, nincs apellata.</p> <p>Másodsorban pedig, -és ebből adódóan-, végre rájövök, hogy tudok-e egyáltalán írni, közölni, átadni?</p> <p>Sok évvel ezelőtt, mikor Érdi Sándor kultúralis televíziózást tanított nekem, utalt rá, hogy sokkal inkább lennék jó jegyzetíró, mint televíziós, szóval innen a merészségem és azóta a vágy, hogy ezt végre életre keltsem és kiderítsem.</p> <p>Okoz-e örömet nekem és vajon okoz-e örömet majd másnak...?</p> <p>Gyűlölöm a blog írás közhelyeit!<br />A magamutogató "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” hangulatot, a teátrális önismereti utakat, a világ nagy igaszságait emlegető ripacskodást. Valami igazit akartam, eredetit, fájdalmasan őszintét, lelkemig lecsupaszító beismeréseket, velőtrázó pofonok árán is, semmilyen veszteséggel sem kalkulálva.</p> <p>Egyáltalán nem írok könnyen, viszont egyre gyakrabban sikerül ezt a transzállapotot életre hívnom és az asztalra csapnom valamiféle eredményt. <br />Valamifélét. Amilyet én tudok.</p> <p>Van kedvem -kedves olvasó-, a szemed láttára elkövetni, majd belátni a hibáimat, hogy olvasd az elmélkedéseimet a rossz döntéseimen, a korábbi téves eszmefuttatásaimon, eljutni valahonnan valahova, tapasztalatokat leszűrni, leírni és elengedni. <br />Félni, sírni, sajnálni. Örülni, ujjongani, vágyakozni es szégyellni magam. <br />Lemeztelenedve, hagyni, hogy fájjon majd felemeljen..<br />Nekem így biztosan könnyebb lesz és köszönöm, ha figyelsz rám és néhány percig velem érzel.</p> <p>Talán nem lesz, továbbra sem lesz mindig érthető, tiszta és logikus minden amit -magam számára is terhesen-, csapongva élek meg, hiszen a személyiségem is tele van idegesítő ellentmondásokkal.</p> <p>Sok évtizede az utam keresem, illetve utakat -hol ilyet, hol olyat-, csak úgy, mint minden, boldogság és önismeret után áhítozó ember, akinek igénye a fejlődés. <br />Rendezgetem magam a világban, közben tipegek jobbra, lépek balra, majd mindent eldobok, és észveszejtve elkezdek az ellenkező irányba szaladni, miközben hasraesem a saját lábamban. Ez bizony -nem sajnálom!-, tökéletesen jellemző rám.</p> <p>Úgy határoztam -talán tanulságul-, ezentúl ezt nap mint nap, be is ismerem itt neked.</p> <p>Az elmúlt néhány évtizedben többször omlott rám a világ és az elmúlt időszakot is romtakarítással töltöttem. Azt hiszem, végülis ez lett az erősségem. <br />Erősen kötődöm, mindent fájdalmasan és katartikusan élek meg, szélsőségesek az érzelmeim és sokkal inkább lebegek a széllel mint járok a földön. <br />Ilyen lesz ez a blog is.</p>rich