<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Vámos Erika túlélő naplója</provider_name><provider_url>https://vamoserika.nlcafe.hu</provider_url><author_name>Vámos Erika</author_name><author_url>https://vamoserika.nlcafe.hu/author/erikavamos/</author_url><title>1.bejegyzés</title><html>&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://vamoserika.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/8/2016/02/image.jpeg&quot; rel=&quot;attachment wp-att-36&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-large wp-image-36&quot; src=&quot;https://vamoserika.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/8/2016/02/image-600x450.jpeg&quot; alt=&quot;image&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;450&quot; /&gt;&lt;/a&gt;Ez a félelmetes, áhított, ijesztő, elkerülhetetlen, kiszámíthatatlan es sunyi..&lt;br /&gt;Itt lábatlankodik megint, csak bámulom beletörődötten. &lt;br /&gt;Fogalmam sincs miért történt, mi fog még történni, mert ragad és terjed. &lt;br /&gt;Mint az ár, van mit végérvényesen magával ragad. &lt;br /&gt;Csak állok, bamba rémülettel hallgatva a recseges, ropogast, riadalmat és míg határozottan félek, ...addig odabent csiklandoz az az ismerős bizonyosság, hogy jön. Valami jön. Megállíthatatlanul és már tőlem függetlenül. Ma Visnué a terep. Vigye ami kell neki.&lt;br /&gt;Holnap pedig, feltehetőleg Siva teremtő ereje fog majd rendet rakni. &lt;br /&gt;Szirom kel a bimbókból, az új élet minden lehetőségével. &lt;br /&gt;Persze, persze hogy látom lelki szemeimmel! Persze, hogy tudom! &lt;br /&gt;Mosolyogva félek..&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;- Változás -&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>